Szentjánosbogár
A szentjánosbogár luciferinjének térmodellje
sárga: kén
kék: nitrogén
fekete: szén
piros: oxigén
fehér hidrogén
„Tudom, rosszak a viszonyok,
de azért gyengécske ez a fény” –
fitymálta le a Szentjánosbogarat a Telihold
„Lehet – felelt a bogár – de az enyém”
Trilussa: A szentjánosbogár (La lucciola)
Hazánk legismertebb bogarai között joggal említhetjük meg a 2015-ben az év rovarának választott szentjánosbogarat. Azonban míg társait, például a hétpettyes katicát vagy a szarvasbogarat mindannyian felismernénk a természetet járva, a szentjánosbogárról valószínűleg legtöbbünknek csak egy sötétben világító élénkzöld pötty jut az eszébe
Angol: common glow-worm
Cseh: světluška větší
Finn: kiiltomato
Francia: lampyre vagy ver luisant
Horvát: ivanjska krijesnica
Lengyel: świetlik świętojański
Orosz: oбыкновенный светляк
Román: viermele strălucitor
Spanyol: luciérnaga
Svéd: stor lysmask
Szlovák: svetluška svätojánska
Német: Leuchtkäfer vagy Glühwürmchen
Magyarországon élő fajok
Nagy szentjánosbogár (Lampyris noctiluca) (Linnaeus, 1767)
Kis szentjánosbogár (Lamprohiza splendidula) (Linnaeus, 1767)
Törpe szentjánosbogár (Phospaenus hemipterus) (Goeze, 1777)
Kis lámpások az éjszakában
A szentjánosbogarak már évszázadokkal ezelőtt is megihlették az embereket. Mesék és legendák születtek róluk, hiszen az a különleges képességük, hogy aprócska lámpásokként világítva tűnnek elő az éj sötétjéből, igencsak érdekessé teszi őket. Ez a látványos produkció, persze, nem ok nélkül történik. Nagyon is jelentős funkciója van: az ivarérett bogarak így találják meg egymást a rövid párzási időszakban, június-július folyamán.
A fentiek alól kivétel a hazai fajok legkisebbje, a ritka törpe szentjánosbogár, mely fényjelzések helyett feromonokkal keresi élete párját. A leginkább erdős vidékeken élő kis szentjánosbogár viszont már emlékezetes fényjátékot produkál, ahogy ezt több hazai arborétumunkban is megtapasztalhatjuk a külön erre az eseményre szervezett, népszerű éjszakai programokon.
A harmadik faj, mely az év rovara címet is elnyerte, a nagy szentjánosbogár. Országos elterjedése és viszonylagos gyakorisága okán a kertünkben is felbukkanhat, így ha szerencsénk van, akár az ablakunkból is szemlélhetjük a párkereső bogarak pislákoló fényeit.
A nagy szentjánosbogár a kertészek barátja
„Hasznos? Káros? Irtsam, ne irtsam?” A közösségi médiában, a kertészkedéshez kapcsolódó közösségi oldalakon a tagok gyakran hasonló kérdéseket tesznek fel, ha kertjükben egy-egy új, addig nem látott jövevénnyel találkoznak. Ez a hozzáállás elavult és szűklátókörű, de sajnos még napjainkban is tartja magát. A szentjánosbogár kissé „hernyószerű” megjelenése biológiai ismeretek hiányában bizalmatlanságot és gyanakvást szülhet, így a terményekért aggódó gazda könnyen ellenségnek nézheti a kis rovart. Ez azonban hatalmas tévedés!
A nagy szentjánosbogár 20–25 mm-esre is megnövő lárvája a kertünkben élő csigákra vadászik. Saját méretének többszörösét kitevő puhatestűekkel is elbánik, amint emésztőfolyadékot juttat a szervezetükbe. Így kis barátunk tevékenyen hozzájárul növényeink védelméhez.
Kertünkben nagy valószínűséggel a lárvákkal fogunk találkozni, hiszen fejlődésük 3 éven át zajlik. De amint elérkezik az ideje, bebábozódnak, és kifejlett imágókká alakulnak át, melyek csupán néhány napig élnek. A nőstények esetében ez az átalakulás – nagyon felületesen szemlélve – nem jelentős. Az állat formáját tekintve alig módosul, és szárnyakat sem növeszt. A hím egyedek esetében viszont hatalmas a változás. Megjelenésük sokkal inkább „bogárszerűvé” válik.
A 10–12 mm hosszú, röpképes hímek alacsonyan szállva hatalmas, lefelé néző, fényérzékeny szemeiket használva pásztázzák a környéket nőstényeket keresve, melyek a fűszálakra, egyéb alacsony növényekre vagy kövekre másznak fel, és folyamatosan világítanak a potrohukon lévő fénykibocsátó szerveik a luciferin segítségével.
A nagy szentjánosbogár rajzása általában nem mondható olyan látványosnak, mint az arborétumok erdeiben repkedő rokona, a kis szentjánosbogár produkciója, de ha figyelünk, akkor júniusi estéken, jellemzően este 10-11 óra körül észrevehetünk néhány zölden világító pontocskát a kertünkben, melyek egyesével, elszórtan bukkannak fel, többnyire egymástól távolabb.
Bal oldalon a hím, középen és jobb oldalon a nőstény
